Poós Zoltán verse

Az ébresztőóra

Nem tudod úgy lefesteni a régi ház
falát, hogy ne üssenek át a hengerek
mintái. Öregszel, lassan egyformák
lesznek a nyarak, és kikerülnek az idő
fennhatósága alól, az árnyékok
megnyúlnak, bekúsznak régi szobádba.

Minden festés után másik teret
kaptál vissza. A festés tüntette el
a feledésre ítélt emlékeket.
Egymáson futnak a henger
mintái, akár a DNS kettős csavarja.

A szobában nincsenek évszakok,
sem időjárás, a vekker csörgése
jelzi a rendet az időben. Nincsenek
viharok, sem szél, csak az ablak alatt
hajladozó bokor ovációja. Azt hiszed,
felismernek a falak, de a tér csak
a vekker hangját ismeri fel. Semmi mást.

(Megjelent az Alföld 2023/1-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Csontó Lajos munkája.

Hozzászólások